Tliltocatl albopilosus
A Tliltocatl albopilosus Hondurasban, Nicaraguaban és Costa Ricaban őshonos.
Valeriokategorizálta először 1980-ban.
Életmód:
Talajlakó
Élettartam:
Nőstény 23-25 év, Hím 4-5 év
Méret:
Nőstény 16-18 cm, Hím 15-17 cm
Mit kell tudni a Tliltocatl albopilosus-ról?
A Tliltocatl albopilosus (ex. Brachypelma) talán az egyik legelterjedtebb kezdő újvilági tarantulafajta, viszont a vásárlásnál felmerülhetnek érdekes dolgok. Kétféle variáció létezik. Az egyik a hobbi albo, a másik a hondurasi (néha nicaraguai) göndör szőrű. Nagyon sokan azt az elméletet részesítik előnyben, hogy a hobbi albo véletlenszerű, vagy direkt fajkeveredés hatására jött létre. Lényegében keverékként szoktak rájuk hivatkozni. DNS vizsgálatok alapján, szinte lehetetlen megállapítani, hogy egy másik fajról van-e szó, vagy sem. Ami biztos, az az, hogy a hondurasi vagy nicaraguai jelölés utal arra, hogy biztosan fajtiszta példányról van szó. Vannak különbségek, amik észrevehetőek, viszont az nem mindig utal arra, hogy „fajtiszta”-e az adott madárpók.
Amíg az egyik arany színű fejtorral rendelkezik, addig a másiknak fekete. Az egyetlen, ami minden Tliltocatl albopilosus-nál jelen van, az a dús, hosszú göndör szőrzet. Marásuk orvosilag nem jelentős, viszont a szőrükkel nem árt vigyázni! Ha megijednek, akkor könnyen folyamodnak szőrük dobálásához, ami bőrrel érintkezve (érzékenységtől függően) akár égő, viszkető érzést is okozhat, arról nem is beszélve, hogy szembe kerülve (szintén érzékenységtől függően) akár részleges vaksághoz is vezethet. Nekem eddig 3 Tliltocatl albopilosus-om volt (2 hím és 1 nőstény), viszont mindhárom elég idős korban került hozzám, így nem lehettek velem sokáig. Tartásuk nagyon könnyű, nagyban hasonlít a Tliltocatl vagans-éhoz. Kezdő póknak is csak ajánlani tudom, tartásának egyszerűsége és impozáns kinézete miatt.
Térjünk rá a tartásukra!
Hogy kell őket tartani?
Minden tarantulafaj tartásával tisztában kell lennünk ahhoz, hogy madárpókonként a lehető legideálisabb körülményeket tudjuk biztosítani!
Kispók (0-4 cm)
A kispókot ugyan úgy, mint általában, érdemes egy kisebb műanyag dobozban tartani az elején, ami félig fel van töltve föld-kókuszháncs-moha keverékkel.
A talajréteget mindig enyhén nedvesen kell tartani, nem szabad mocsarat csinálni neki és nem árt, ha van nála itatótálka. Erre egy kupak tökéletesen alkalmas. A kicsik még általában üreget ásnak és a búvóhelyeket is szeretik felhasználni. A kisebb tarantulák még igénylik a melegebb hőmérsékletet, körülbelül 24-25 °C környékén. Ha kinőte a dobozt, szokás szerint jöhet a költöztetés. Etetésre heti 1-2 alkalommal lisztkukacot és mikro-tücsköt ajánlok a madárpók méretéhez igazodva. Ha az etető állat akkora vagy esetleg nagyobb, mint a pók akkor ajánlatos ártalmatlanná tenni, mielőtt oda adod kedvencednek. Vedlés után 3-4 napig nem célszerű neki enni adni, ugyanis ilyenkor könnyen megsérülhet. Ha nem ette meg az ételét 24 órán belül, akkor a gomba és penész elkerülése érdekében vegyük ki az ételt, vagy ami megmaradt belőle.
Sub-adult (4-8 cm)
Egy 20×20×20 centis terrárium sub-adult korban tökéletes kedvenced számára. Ez a méret már látványosabb és szépen be is lehet rendezni. A kispóknál említett földkeverék neki is jó ugyan abban a mennyiségben. Az itatótálka itt már bőven lehet nagyobb méretű, viszont egy minimális párásítás még neki is kell. Üreget még ő is áshat és a búvóhelyeket is szívesen használja, de tapasztalatom szerint az idő nagyrészét szem előtt tölti. Ennél a méretnél már elég a melegebb szobahőmérséklet (21-23 °C). Etetésre 1-2 hetente, a madárpók potrohának méretéhez igazodva 2-3 tücsök vagy egy közepes sáska tökéletes. Vedlés után átlagosan 8-9 napot érdemes várni a következő etetésig. A maradékokat nála szintén érdemes eltakarítani.
Adult (8+ cm)
Egy 30×30×30 centis terrárium megfelelő neki, persze az arányokat tekintetbe véve lehet nagyobb terráriuma is. A talaj nála is legyen félig feltöltve föld-kókuszháncs-moha keverékkel így, ha esetleg leesik, nem fog megsérülni tarantulád. Természetesen neki is kell itatótálka. Én azokat a dobozokat szoktam használni, amikben a lisztkukacot szokták adni a kisállatkereskedésben. Párásítás szempontjából pedig elegendő, ha a vizestálkája túlcsordul az újra töltésnél. Etetéshez mérettől függően havonta 2-3 sáskát, 4-5 tücsköt vagy esetleg 1-2 csótányt ajánlok.
Ha nem ette meg, akkor az etető állatot érdemes kivenni, nehogy a madárpók megsérüljön. Vedlés után 11-14 napot ajánlatos várni a következő etetésig. Nagyon kicsi az esélye, de előfordulhat, hogy nem eszik egy ideig. Ilyenkor nem kell megijedni, ez néha előfordul. Ha ez bekövetkezne, akkor hetente megpróbálhatunk enni adni neki, de ekkor sem szabad napokra bent hagyni nála az ételt, mivel ebben az esetben nagy eséllyel a közeledő vedlés miatt nem mutat érdeklődést a táplálékszerzés iránt. Ha vedlésnél bent marad a tarantulánál egy eleségállat, az könnyen stresszelheti, megsebesítheti vagy akár meg is ölheti az ilyenkor védtelen pókot.
- Kezelhetőség 95%
- Kinézet 40%
- Tartás 80%
%