10 tarantula, ami több figyelmet érdemelne
A következő cikkünkben arról lesz szó melyik az a 10 tarantula, ami több figyelmet érdemelne az én meglátásom szerint. A cikket a YouTube csatornánk és a honlapunk statisztikai adatai alapján állítottam össze. Ezekről a gyönyörű és különleges madárpókfajokról vétek lenne lemaradni. Lehet ez a méret, a szín vagy az életmód miatt, viszont mindegyikőjük rendelkezik valamilyen plusz adottsággal.
Vágjunk is bele!
10.
Cyriocosmus elegans
Bár a Cyriocosmus fajok törpe tarantulák, de rendkívül gyönyörűek. A fekete, narancs, arany és világos szürke színek dominálnak, különféle mintázatokkal kombinálva. A Cyriocosmus elegans az egyik legelterjedtebb faj, részben azért kedvelt, mert aranyszínű, szívecske alakú folt díszíti a fekete potrohát. Minden fajuk gyönyörű kis minitarantula. Egyszerűek a tartásuk és a kezelésük, valamint hajlamosak sok hálót szövögetni. A különböző Cyriocosmus fajok (pl. Cyriocosmus elegans, Cyriocosmus ritae, stb.) nagyon hasonló igényekkel rendelkeznek. Az fiatal kispókok igen kicsik lehetnek, ezért sok figyelmet igényelnek. Fontos a megfelelő szellőzőnyílások mérete, valamint a megfelelő mennyiségű víz és étel biztosítása. Bár talajlakók, lehet őket fánlakó vagy üreglakó körülmények között is tartani, mivel szeretnek üreget ásni és hálót szőni. A legjobb megoldás szerintem a középutas tartásmód, ahol van lehetőségük üreget ásni és hálót szövögetni is.
9.
Aphonopelma chalcodes
Az Aphonopelma chalcodes híres aranyszínű szőrzetéről és különösen nyugodt természetéről. Nyugalmának köszönhetően azok közé a fajok közé tartozik, amelyeket néha még kézbe is vesznek. Ezek mellett nőstények könnyen megkülönböztethetőek a hímektől a lágyabb, világosabb színezetük alapján. Élőhelyükből adódóan jól tűrik a szárazságot, de azért nekik is szükségük van vízre. Tarantulatartás szempontjából remek választás kezdőknek, bár időnként előfordulhat náluk a „téli koplalás”, amikor a hideg idő beköszöntével ritkábban vagy egyáltalán nem esznek. Összességében egy gyönyörű, könnyen tartható, általában nyugodt madárpókfaj, amelyet mind kezdőknek, mind profiknak bátran ajánlok!
8.
Megaphobema robustum
A Megaphobema robustum egy hatalmasra növő, gyönyörű színezetű tarantula. A fejtora mély fekete, a potroha fekete narancssárga szőrszálakkal, míg a lábainak vége gesztenye barna. Rendkívüli étvággyal rendelkezik, szinte mindent megpróbál elkapni és elfogyasztani a közelében.Eredeti élőhelyükből adódóan. Általánosságban erősebb és durvább a csalánszőrük a többi tarantuláénál, valamint kifejezetten defenzívek. A szőr bőrrel érintkezve viszketést, kiütést, sőt, égő fájdalmat és hólyagokat is okozhat. Ha a szőr a szembe vagy az orrba kerül, még kellemetlenebb tüneteket okozhat. Mérgük orvosilag nem jelentős, viszont marásuk fájdalmas lehet, ezért nem árt óvatosnak lenni velük!
7.
Pamphobeteus vespertinus
A Pamphobeteus vespertinus egy lenyűgöző színvilágú, óriási méretű tarantulafaj. A tarantulatartók körében sok Pamphobeteus faj népszerű és mindegyik sajátos színezettel rendelkezik. A Pamphobeteus vespertinus is gyorsan nő, és minden vedlésnél látványosan változik a színe, a mérete és a mintázata. Megfigyelhető náluk a szexuális dimorfizmus, vagyis a hímek és a nőstények kinézete és színezete különbözik. A hímek ivarérett korukban lila vagy sötét lila színnel rendelkeznek, míg a nőstények sötét szürkék vagy feketék vöröses csíkokkal a fejükön. Kispókként egyedi narancssárga/pirosas mintázattal és narancsos csíkokkal tarkított fejtorral rendelkeznek.
6.
Phormictopus sp. Green/Green Femur
A Phormictopus sp. Green és a Phormictopus sp. Green Femur két kiemelkedően nagy termetű Phormictopus faj. A nőstények akár 9-10 centiméteres testmérettel is rendelkezhetnek. A hímek kisebbek, de lábfesztávolságuk közelít a nőstényekéhez. A Phormictopus sp. Green egyedi színvilága szinte teljesen zöld, a potrohukat leszámítva, valamint vékony sárga csíkok találhatóak térdízületein. Ehhez képest a Phormictopus sp. Green Femur tarantulának csak a lábainak töve zöld. Potroha neki is fekete, viszont nem csíkosak a lábai, ellenben sárgás-bronzos csíkok futnak egybe fejtorán (személy szerint nekem ez az összeállítás jobban tetszik). Habitusuk nem túl defenzív, de méretük tekintélyt parancsoló. Aktívak és kíváncsiak, mindent elkapnak, ami mozog a terráriumban. Különleges madárpókok, de valamennyi tapasztalatot azért igényelnek. Nem ajánlottak kezdőknek, de egy kis tapasztalattal és odafigyeléssel problémamentesen tarthatóak. Jelentős előnyük, hogy jó evők és nem szoktak rejtőzködni.
5.
Cyriopagopus lividus
A Cyriopagopus lividus első pillantásra feketének tűnhet, de megfelelő megvilágításnál élénk, tengerkék színe is láthatóvá válik. Az üreglakó pókokra jellemzően, ez a faj is nagy részben búvóhelyén tartózkodik, de amikor előbukkan, lenyűgöző látványt nyújtanak. Általában csak akkor jön elő az üregéből, amikor éhes és várja a következő zsákmányt. A nemek megkülönböztetése viszonylag könnyű, mivel a hímek általában kisebbek és bronzosabb színűek, illetve náluk megtalálhatók a tibiális kampók. A Cyriopagopus lividus tartása egy kis kihívást jelenthet a magas páratartalom miatt, ami az eredeti élőhelyükből adódik. Ez a tarantulafaj rendszerint nagyon defenzív, hasonlóan más ázsiai tarantulákhoz. Gyakori a hobbi körében, mivel szép és jó étvággyal rendelkezik, viszont nagyon gyors. Ezért tartása kizárólag a tapasztaltaknak ajánlott!
4.
Nhandu chromatus
A Nhandu chromatus egy talaj- és üreglakó újvilági tarantulafaj, amely akár 18-19 centiméteres lábfesztávolságra is megnőhet. Színezete fekete, fehér és csontszínű; potroha fekete vöröses szőrzettel, fejtora csontszínű, míg lábai feketék fehér csíkokkal. A tartásuk könnyű és jól viselik a „fogságot”, ezért népszerűek a tarantulatartók körében. A tenyésztők is kedvelik őket, mivel sok petét rakhatnak. A Nhandu chromatus hasonló tartási igényekkel rendelkezik, mint az Acanthoscurria geniculata. Azonban erős és nagy csalánszőrrel rendelkeznek, amit előszeretettel használnak, ha megzavarják őket. Ezért fokozott óvatossággal kell kezelni őket, mivel bőrrel érintkezve erős viszketést okozhatnak, sőt, komolyabb problémákhoz is vezethetnek. Inkább elbújnak, de ha nincs rá lehetőségük, támadó pózt vesznek fel. Ha viszont nem provokálják őket, nem jelentenek veszélyt sem a magukra, sem a gazdájukra. Kellő utánajárással akár kezdőknek is ajánlottak.
3.
Tliltocatl vagans
A Tliltocatl vagans kiváló választás kezdő tarantulatartóknak, azonban fontos óvatosan kell velük bánni. Ezek a pókok felkerültek a legdefenzívebb tarantulák listájára is, mivel gyakran dobálják szőrüket, ha megijednek, és provokáció hatására akár marásra is hajlamosak lehetnek. A marásuk helyén duzzanatot, égő, viszkető fájdalmat, zsibbadást és váladékozást észleltek azok, akik már tapasztalták. A szőrük is kellemetlen lehet, tapasztalataim alapján közel 1 hétig viszkettek és fájtak az ujjaim, valamint 1,5-2 hétig érzékeny volt a kiütés helyén. Azonban ez ne riasszon el, mivel ezek a pókok gyönyörűek és könnyű őket tartani. Testük teljesen fekete, kivéve a potrohukon lévő élénk piros szőrzetet. A tenyésztők is kedvelik őket, mert sok kispókkal gazdagíthatják a kollekciójukat. Nagyon jó evők és csak ritkán bújnak el. Az én tarantulám például még vedlésnél sem feltétlenül szokott visszavonulni.
2.
Ceratogyrus darlingi/marshalli
A Ceratogyrus darlingi/marshalli egyedi felépítésű tarantulák, amik fejtorukon kiemelkedő „szarvuk” miatt különlegesnek számítanak. A nyúlvány célja még nem tisztázott, de feltételezések szerint lehet extra tápanyag- vagy víztároló, vagy segíthet az üreg kialakításában. Színeiket tekintve mindkettőjüknél a szürke és fekete dominál, illetve mintázatuk lenyűgöző tigriscsíkokból áll, melyek egyenesen a szarvig tartanak. Természetes élőhelyeiken mély és szerteágazó üregekben élnek, de ha ez nem áll rendelkezésére, hálóból szőtt barlangrendszert alakítanak ki. Ritkán mutatkoznak, de lenyűgöző látványt nyújtanak. Már fiatalon is megfigyelhető mindkettőjüknél a kis szarv, mely minden vedlésnél nagyobb lesz. Mivel óvilági tarantulák, nincsenek csalánszőreik, de erős méreggel rendelkeznek, amit veszély esetén alkalmaznak is. Aránylag defenzívek, így óvatosan kell őket kezelni. Kezdőknek nem ajánlottak a mérgük és gyorsaságuk miatt, de tapasztaltabb tartóknak kiváló választás lehet bármelyikőjük.
1.
Psalmopoeus victori
A Psalmopoeus victori egy gyönyörű színezettel rendelkező, újvilági, fánlakó tarantula. Egyik nagy különlegessége, hogy a legtöbb újvilági madárpóktól eltérően nem rendelkezik csalánszőrrel, viszont kegyetlen gyors és kifejezetten erős mérge van. Itt viszont még nem ért véget az érdekességek listája, ugyanis azon ritka tarantulafajok közé tartozik, amiknek a nemét a színezetük alapján is meg lehet különböztetni. A nőstények fekete alapszínnel rendelkeznek, élénk olíva zöldes árnyalattal és vöröses, hosszú szőrszálakkal. A hímeknél inkább a zöldes árnyalat sötétebb változata a dominánsabb, illetve méretbeli különbségek is vannak (mint általában, itt is a nőstény a nagyobb). Mindezek mellett a szaporodásuk is kifejezetten érdekes. Igaz, egy petezsákba csak 50-200 petét raknak, viszont vedlés után képesek rakni még egy petezsákot párzás nélkül. Mint említettem, eszméletlenül gyorsak és nagyon erős mérgű madárpókok, amik csalánszőr helyett marással védekeznek, ha veszélyben érzik magukat. Gyakran előbb ajánlanak a tenyésztők egy óvilági fajt, mint ezt a madárpókot. Akiket mart már meg madárpók, azok azt mondják, hogy az ő marása a legfájdalmasabb az újvilági fajok között. Könnyen vesz fel támadó pózt, ha megijed, vagy veszélyben érzi magát, ezért bánjunk vele nagyon óvatosan! Ezek mellett viszont (ritkább fajhoz képest aránylag) olcsón (a kispókokat átlagosan 7000-14000 forintos áron) beszerezhetőek. Ha már tapasztalt tarantulatartó vagy akkor szerintem mindenképp szerezz be egyet, nem fogsz csalódni!
