A cikk írója Bokor Boglárka

A Phidippus regius az Egyesült Államokban és a Karib-térségben őshonos.
C. L Koch kategorizálta először 1846-ban.

ezért lakhelyüknek mindenképp oldalt vagy alulnyitósnak kell lennie, hogy ne stresszeljük kedvencünket minden alkalommal, mikor kinyitjuk a terrárium ajtaját. A különböző fémekre érzékenyek, ezért javaslom a plexi vagy akril terráriumokat. Körülbelül 50-60%-os páratartalmat igényelnek, ami vedlésnél lehet magasabb is. Ezt úgy érhetjük el könnyedén, hogy napi 1x spriccelünk egyet a terrárium falára és egyet az aljzatra. Figyeljünk rá, hogy ne menjen víz a pókra és ne legyenek túl nagyok a vízcseppek, ugyanis könnyen belefulladhatnak. Érdemes világos helyen tartani őket, de ne közvetlen napfényben, nehogy túlmelegedjen lakhelyük. Melegebb szobahőmérséklet (24-28) fok megfelel nekik.

Menjünk bele kicsit alaposabban a tartásukba!

Hogy kell őket tartani?

Minden egzotikus állatunk tartásával tisztában kell lennünk ahhoz, hogy kedvencenként  a lehető legideálisabb körülményeket tudjuk biztosítani!

Terrárium berendezése:

A dekorációnak csak a képzeletünk szabhat határt: néhányan szeretik egy adott téma alapján berendezni pókuk lakhelyét, míg mások a természetesebb megjelenést kedvelik, vagy akár bioaktív terráriumban tartják kedvenceiket.

Néhány fontos tényező, mikor berendezzük a terráriumot:

• Mivel fánlakó pókokról van szó érdemes többfajta, kölünböző textúrával rendelkező magasabb dekorációt használni és a terrárium tetején búvóhelyet biztosítani. Én ezt úgy oldottam meg, hogy apró virágcserepek aljára mágnest ragasztottam akváriumi ragasztóval és ezzel rögzítettem a terrárium falához.
• Azokat a tárgyakat, amik képesek beszívni a vizet fedjük le állatokra nézve ártalmatlan lakkal a penész elkerülése érdekében.
• Ne használjunk semmilyen fémből készült dekort vagy olyat, ami mérgező rájuk nézve (pl. ne peregjen róla festék, stb…)
• Aljzatnak érdemes föld-kókuszháncs-moha keveréket használni, mert egyrészt puha, így ha leesik nem sérül meg, a moha pedig jól megtartja a páratartalmat.

Itatásuk:

Az itatásukat párásításkor tudjuk a legkönnyebben rendezni, azaz napi 1x spriccelünk egyet a terrárium falára és egyet az aljzatra. Többnyire a terrárium falára spriccelt vízcseppekből isznak. Mint említettem figyeljünk rá, hogy ne menjen víz a pókra, illetve ne legyenek túl nagyok a vízcseppek, ugyanis könnyen belefulladhatnak.  1-2 hetente érdemes vizes fültisztító pálcikával is megkínálni őket, hogy biztosan elkerüljük, hogy ugrópókunk dehidratált legyen.

Terrárium tisztítása:

Különösebb karbantartást nem igényel. Az eleségállat maradékát minden esetben távolítsuk el és az ürüléket töröljük le a gomba, penész és különböző paraziták elkerülése érdekében. A hálók eltávolítása TILOS, mert túlságosan stresszelheti a pókot, az aljzat cseréje pedig nem feltétlen szükséges.

Előforduló problémák, betegségek és az okaik:

• Minden esetben kerüljük a vegyszerek, illatosítók, légfrissítők, gyertyák, parfümök, stb. használatát a környezetükben, ugyanis a halálukhoz vezethetnek
• Túl magas vagy túl alacsony páratartalom: gyakori, hogy ez okoz problémát a vedlésüknél
• Hőguta: ez többnyire akkor fordul elő, ha a terráriumot direkt napfény éri, ugyanis ilyenkor perceken belül felemelkedhet benne a hőmérséklet, különösen nyáron
• A peték beragadása: nincs ismert gyógymód
• Diszkinetikus szindróma: olyan rendellenesség, amely szaggatott mozgással, rossz koordinációval ás étvágyvesztéssel jár. Jelenleg nincs ismert oka (jelenleg a legvalószínűbb, hogy különböző paraziták okozzák) vagy gyógymódja.

Az egyetlen, amit érdemes lehet megpróbálni, amennyiben azt észleljük pókunkon, hogy valami baj van, hogy nyers és organikus mézes vizet adunk nekik vagy folyósra szétnyomkodott banánt. A cukortartalmuk miatt van némi esély, hogy javít az állapotukon.

Vedlések:

A következő részben leírtam, hogy az adott vedlési fázisok mivel járnak. De honnan tudhatom, ha a pókom vedleni fog?

Először is egy vastag, nem átlátható, sűrű hálót fog szőni valószínűleg a terrárium egyik felső sarkába (rettenetesen ritka, hogy háló nélkül vedlenek, de extrém esetekben előfordulhat) amibe vedlés előtt elvonulnak. Ilyenkor vissza fogják utasítani az élelmet és az egyensúlyérzékük is gyengül közvetlenül előtte. Nem kell megijedned, ha nem látod, ugyanis ez eltarthat napokig, de akár hetekig is.  Amire figyelned kell, hogy vedlés alatt ne maradjon bent élő eleségállat és nagyon apró (!!!) vízcseppek legyenek a hálótól nem messze, hogy tudjanak inni, ha szükséges. Ilyenkor a páratartalom is emelhető egy kicsit.

Vedlés után egy ideig a hálójában fog maradni, amíg meg nem keményedik a teste. Ha kijött és elindult a kis „felfedező túrájára” érdemes megnézni, hogy mennyit képes változni 1-1 vedlés között. Ilyenkor semmiképp se zargassuk és a fent leírtak alapján az etetéssel is várjunk.

2. Vedlés

Ebben az állapotban a fejük nagyobb, mint a testük. A hálójukat elhagyják és elkezdenek eleséget keresni. Ilyenkor érdemes elkezdeni apó röpképtelen muslicát (drosophila melanogaster) adni nekik minden másnap. Körülbelül 3-5 muslica kell nekik fejenként, szóval ilyenkor érdemes nagyobb mennyiséget beszórni nekik.

Ilyenkor még érdemes a kispókokat együtt tartani, ugyanis csoportban vadásznak (a kisebbek is tudnak enni abból, amit a nagyok sikeresen elkaptak). A 2. vedlésnél kezdenek el saját hálót szőni, amiben már egyedül fognak vedleni.

Az anya ekkor fogja lerakni a következő petezsákot, ezért érdemes külön költöztetni, hogy a kicsiknek minden esetben a koruknak megfelelő tartási körülményeket tudjuk biztosítani.

5. Vedlés

A megjelenésük szabad szemmel is jól látható és a nemüket is meg lehet már állapítani ilyenkor. Ekkor lehet egyesével külön költöztetni őket és az eleségállatok méretét is növelhetjük.

Növendék (6-8 Vedlés)

Nagyon aktívak és ilyenkor már a vadászat is egyszerűbb számukra. Mivel már nagyobb eleségállatot kapnak 2 etetés között több idő is eltelhet. Ebben az időszakban szükségük van nagyobb helyre, mivel nagyon szeretnek ugrálni és kíváncsiak, ezért érdemes egy nagyobb terráriumba költöztetni őket (kb. 10x10x15-ös).

Sub-adult (9 Vedlés)

Ez az állapot egészen addig tart, amíg el nem érik a felnőttkort. Ilyenkor már bekerülhetnek a legnagyobb és egyben végleges lakhelyükre. Ha eddig még nem vetted kézbe, ez a legalkalmasabb idő, hogy egymáshoz szokjatok és megpróbáld a kézbevételt, amennyiben szeretnéd és kedvenced is hajlandóságot mutat. Az eleségállat ilyenkor szintén lehet nagyobb és fontos, hogy ne ragadjunk le egy fajtánál, mindenképp váltogassuk a megfelelő és változatos étrend érdekében.

Felnőttkor

A felnőttkor bekövetkeztével végleg befejezik a vedlést és a nemi szerveik teljesen kifejlődnek. A nőstények epigynuma (nemiszerve) láthatóvá válik (az az apró pötty a potrohuk alján). A hímek esetében pedig a tapogatólábakon lesz látható a bulbus. Ilyenkor elkezdenek lassulni, ritkábban kell etetni őket. A hímek ritkábban esznek majd, mint a nőstények. Ilyenkor körülbelül 13-16 hónaposak.

A pókom elérte az időskort-Mi a teendő?

Az ugrópókok öregedése talán a legszomorúbb látvány, amit a tartásuk alatt tapasztalsz majd. Ilyenkor a színük láthatóan megváltozik, gyakran az elülső lábaik hosszabbá és szőrösebbé válnak, sokkal kevesebbet esznek, lelassulnak és elvesztik az egyensúlyérzéküket. Amit tenni tudsz értük az az, hogy egy alacsonyabb terráriumba költözteted őket és könnyebb mászási lehetőséget biztosítasz számukra több dekorációval. Ügyelj, hogy az aljzaton ne legyen semmi, amire ráesve esetlegesen megsérülhetnek. Adott esetben érdemes előre megölt eleséget adni nekik.

A nemek megállapítása

A Phidippus regius-ok esetében könnyű dolgunk van, ha a nemek megállapításáról van szó. A külső nemi jellegek alapján könnyedén meg tudjuk mondani, hogy pókunk kisfiú vagy kislány. Ha a pókod tapogatólábai végén „boxkesztyűket” találsz (vessző alakű kitüremkedés) akkor 100%, hogy hím pókról beszélünk. Ha a potroha alján, a tüdő nyílások között tisztán látható az epigynum, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nőstény. Emellett a testük és csáprágójuk színe is különbözik a 2 nem esetén. A hímek többnyire fekete-fehérek zöldes-kékes csáprágókkal, míg a nőstények lehetnek barna, narancs, piros, fehér és szürke színűek általában rózsaszínes csáprágókkal. A csáprágók színe etetésnél a legláthatóbb.