10 kedvenc tarantulám
A következő cikkünkben arról lesz szó melyik a 10 legkedvencebb tarantulafajom illetve, hogy miért ők állnak hozzám a legközelebb. Meg kell azért jegyezni, hogy ettől függetlenül minden madárpókot imádok és hogy ezek közül lettek kiválogatva azok, amelyeket a leginkább szeretek. Lehet ez a méret, a szín vagy az életmód miatt, viszont mindegyikőjük különleges a maga módján.
Vágjunk is bele!
Itt megnézheted a YouTube videót! →
10.
Brachypelma klaasi
A Brachypelma klaasi egyszerűen lenyűgöző színvilággal rendelkezik, ezért került fel a listára. Fejtora és a potroha teljesen fekete, a lábai vége pedig enyhén narancsos/rózsaszínes árnyalatú. Üreget ásni nem nagyon fog, hacsak nincs rászorulva búvóhely hiány miatt. A legtöbb Brachypelma fajhoz hasonlóan általában aránylag nyugodt természetűek. Tartásuk is kifejezetten egyszerű, csak úgy, mint testvérfajai. Nem szőnek túl sok hálót, viszont nagyon szépek és általában nem nagyon szoktak elbújni. Összességében egy könnyen kezelhető, gyönyörű madárpókfaj, amit kezdőknek és profiknak egyaránt nyugodt szívvel ajánlok!
9.
Poecilotheria ornata
A Poecilotheria ornata egy eszméletlenül szép és kifejezetten defenzív madárpókfaj. Nagyon sokat mozog, érdekes és összetett az életvitele. Lenyűgöző megfigyelni étkezését/vadászatát is. Kifejezetten érdekes megjelenése is és életmódja is, viszont az egyik legérdekesebb, hogy természetes élőhelyén megfigyelték, hogy hajlamos a kolóniában történő együttélésre és megosztani élőhelyét egy Ramanella nagaoi nevű békafajjal. A Poecilotheria ornata az egyik legnagyobb pókfaj nemzettségén belül. Egyedül a Poecilotheria rufilata előzi meg méreteiben. Összefoglalva nagyon nagy, együtt tartható más ornata pókokkal, gyönyörű, viszont elég kiszámíthatatlan állat.
8.
Harpactira pulchripes
A Harpactira pulchripes egy gyönyörű, narancs és fekete színezetű óvilági tarantulafaj, amely kék lábakkal büszkélkedik. Rendkívül defenzív és heves vérmérsékletű pók, amely nem rendelkezik csalánszőrrel, de bármikor készen áll a marásra, így a kézbevétel kerülendő. Annak ellenére, hogy nincsenek túl magas igényei a tartási körülményekkel kapcsolatban, egy Harpactira pulchripes tartása tapasztalatot igényel a póktartás terén. Mivel talajlakó/fél-fánlakó, gyönyörű hálóalagutakat és fészkeket készít. Megfelelő mennyiségű búvóhely biztosítása és elég hely a hálószövéshez csökkentheti annak esélyét, hogy saját üreget ásson ki, de ne lepődjünk meg, ha ennek ellenére rendezkedik.
7.
Ephebopus cyanognathus
Az Ephebopus cyanognathus egy lenyűgöző üreglakó tarantulafaj. A fejtora és a potroha ragyogó, csillogó olíva zöld színű, míg lábai kiskorában világos rózsaszínűek, majd ahogy nő, fokozatosan feketére változnak a lábvégek. Az igazán érdekes jelenség azonban a „fogak” színe, amely az ultraibolyától világos türkizkékig bármilyen árnyalatban tündökölhet, ezzel különösen vonzó megjelenést kölcsönözve nekik. Az Ephebopus murinus pókok hálója víztaszító tulajdonsággal rendelkezik, mint a legtöbb Avicularia faj. Ezenkívül érdemes megjegyezni, hogy bár rendelkeznek csalánszőrrel, mint a legtöbb újvilági faj, a csalánszőr nem a potrohukon, hanem a lábaik végén található. Ha veszélyben érzik magukat, nem a potrohukat dörzsölik, hanem az elülső lábukat használják, hogy a veszélyforrás felé irányítsák a szőrt.
6.
Pterinochilus murinus
A Pterinochilus murinus egy gyönyörű óvilági tarantulafaj, melyet narancs és fekete színezete tesz kiemelkedővé. Az első óvilági fajom egy P. murinus és rögtön elvarázsolt. Egyszerűen imádtam tartani és nagyon sok kép a honlapon is megtalálható róla. Pár hete azonban sajnos egy szerencsétlenebb végkimenetelű vedlés miatt eltávozott. Híresen heves vérmérsékletű, nagyon defenzív és gyors tarantula. Bár nem rendelkeznek csalánszőrrel, azért elég könnyen marnak, ha veszélyben érzik magukat, ezért az óvatosság mindig indokolt velük kapcsolatban. Igaz, nincsenek túl nagy igényei a tartással kapcsolatban, viszont egy Pterinochilus murinus sok tapasztalatot igényel póktartás terén. Emellett érdemes megjegyezni, hogy előbb vagy utóbb a tarantulatartók gyűjteményében gyakran helyet kap ez a pókfaj. Azért is különlegesek, mert talajlakó/fél-fánlakó életmódjuk révén gyönyörű, hálóból kialakított alagutakat készítenek maguknak.
5.
Grammostola rosea
A Grammostola rosea az egyik személyes kedvencem a tarantulák között, mivel mélyebb érzelmek fűznek hozzá. Az első tarantulám egy Chilei rózsaszín volt, amit kiskorától fogva gondozok, és még mindig gyönyörű és kedves tagja a pók-csapatnak, lassan nyolc éve. Ez a pókfaj rendkívül elterjedt a hobbi körében, és közkedvelt a hosszú élettartama és ellenálló képessége miatt. Ideális választás kezdők számára, mivel könnyen tartható, nem drága, és rendkívül nyugodt viselkedésű. A Grammostola rosea egyszerűen kezelhető, és akár kézbe is lehet venni. Kecses, színeiben egyszerű kis madárpókok, akik mindig különleges helyet foglalnak majd el nálam.
4.
Pamphobeteus sp. Platyomma
A Pamphobeteus sp. Platyomma tarantula az egyik legszebb színezetű pókfaj, amit valaha láttam. A tarantulatartó hobbiban számos Pamphobeteus faj található, és mindegyik különleges színvilággal rendelkezik. Ezek a madárpókok gyorsan és nagyra nőnek, és a különböző vedléseik során könnyen észrevehetően változik a színük, a méretük és a mintázatuk. Emellett könnyen megkülönböztethetők egymástól a hímek és nőstények színezetük alapján. Az ivarérett hímek világos rózsaszín/lila színben pompáznak, míg a nőstények sötétszürkék vagy akár teljesen feketék. A P. Platyomma viszonylag defenzív pókfaj, gyorsan hajlamos marni, ha provokálják vagy zaklatják. Mielőtt ehhez folyamodna, gyakran dobálja a csalánszőrét, ami súlyos bőrirritációt okozhat. Ezért fontos, hogy mindig elővigyázatosan közelíts a pókhoz, és hogy viselj gumikesztyűt a kapcsolatfelvétel során.
3.
Theraphosa apophysis
A Theraphosa apophysis madárpókok legfőképp a hatalmas testméretükről híresek, mivel a legnagyobbak közé tartoznak a tarantulák között. Gyakran „Góliát tarantulák”-ként is emlegetik őket. Színezetük általában egyszerű, testük sötétbarna árnyalatú, bár lábaik fiatal korban világos rózsaszínűek, idősebb korban sötétlila színűvé válnak. A Theraphosa fajták egyben azon ritka tarantulák közé is tartoznak, amik hangot adnak ki. Amikor veszélyeztetve érzik magukat, lábaikkal sziszegéshez hasonló hangot keltve jeleznek, hogy ne zaklassák őket. A Theraphosa apophysis rendkívül erős és durva csalánszőrrel rendelkezik a tarantulák között. Bőrrel érintkezve viszketést és kiütést, sőt, akár égő fájdalmat és az hólyagokat is okozhat. Ezek a tünetek maximum csak akkor lehetnek rosszabbak, ha a szőr szembe, vagy orrba kerülve fejti ki kellemetlen hatásait. Mérge orvosilag nem számottevő, de a méretükből adódóan a marásuk igen fájdalmas lehet.
2.
Davus sp. Panama (ex. Theraphosinae)
A Davus sp. Panama (korábban Theraphosinae) tarantula a második legnagyobb kedvencem a madárpókok között. Ez a színpompás, lassan növekvő törpe tarantula egy igazi kincs lehet a gyűjteményedben, különlegessége pedig, hogy minden vedléssel egyre élénkebb vöröses színűvé válik. Alapvetően sötét a színezete, amit élénk vörös vagy sötét narancssárga csíkok tarkítanak potrohán és a lábai tövénél. A fejtora és a lábainak vége pedig koromfekete, ami egy lenyűgöző összhatást eredményez. Neki van a legélénkebb vörös színezete a madárpókok között és még a lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb képek sem adják át teljesen azt a majdhogynem izzó látványt, amit ennek a póknak a színei eredményeznek. Sajnálatos módon ez a faj rendkívül ritka a hobbiban és viszonylag drágán beszerezhetőek. Alig pár éve jelent meg a hobbiban Theraphosinae sp. Panama néven, de 2022 elején átkeresztelték Davus sp. Panama-ra. Méretük tekintetében törpe tarantuláknak számítanak, fiatal korukban igen kicsik, körülbelül 4-6 milliméteres lábfesztávolságúak. Csakúgy, mint az elsőszámú kedvenc tarantulám, ő is kifejezetten sok hálót sző. Természetét tekintve egy kicsit ijedős/félénk, úgyhogy, ha teheti inkább menekülőre fogja, vagy a nyugodt fajoknál megfigyelhető „stressz pózt” fogja felvenni. Ez lényegében annyit takar, hogy egyhelyben marad és a lábait a fejtora fölé húzza. Bár jó evők és szeretnek „szem előtt lenni”, nekik is szükségük van búvóhelyre.
1.
Dolichothele diamantinensis
Elérkeztünk a legnagyobb kedvencemhez, ami egyben a legkisebb is. Nem a legnagyobb tarantulafaj, az igaz, viszont a legkülönlegesebb az én meglátásom szerint. A Dolichothele diamantinensis a legszebb színezetű madárpók amit valaha láttam. A színei valami bámulatosak. A lábai élénk türkizkékben pompáznak, a fejtora olíva zöld, a potroha pedig mélytengerkék, narancssárga szőrszálakkal tarkítva. A berendezkedése is valami lenyűgöző. Sajnálatos módon kifejezetten ritka a hobbiban. Ha egy tenyésztőnél fel is bukkan pár darab, szinte azonnal elkapkodják. Méreteit tekintve törpe tarantulának számít, ami először sokakat megijeszt tekintve, hogy egy kicsit nagyobb odafigyelést igényel. Viszont megéri a „macerát”, ugyanis nem csak a pók megjelenése, hanem a berendezkedése is lenyűgöző. Káprázatos, hogy egy ilyen kicsi madárpók mennyi hálót tud szőni. Fiatalon nagyon kicsik, körülbelül 3-5 milliméteres lábfesztávolságúak, de a kezdeti nehézségeket gyorsan „kinövik”, a szó legszorosabb értelmében, ugyanis akár 1-2 éves korukra ivarérettek lesznek. Természetüket tekintve egy kicsit ijedősek úgyhogy, ha tehetik inkább menekülnek viszont, ha nem látnak esélyt a menekülésre, akkor megeshet, hogy támadó pozíciót vesznek fel. Mindezek ellenére nem mondanám túl defenzívnek. Meg kell még említeni, hogy újvilági tarantula létére NINCS csalánszőrük, ami nagyban megkönnyíti a költöztetésüket és a terrárium kitakarítását.
